Ballon Panoptikum
Én a híres Monroe, tudom, hogy nekem hol jó,
Csak én lehessek majd Columboné.
Úgyis elém térdel, s benéz a fél szemével
Világhíres kebleim közé.
Ámde én is itt vagyok, a te egykor volt kék angyalod.
Nézz Marlene felé!
Ugye lehetek én, az a nő, aki ha kell válalja majd,
Hogy egy ilyen kripli férjet eltűr önmagán.
Ugy elehetek én, az a hűséges kis asszonykád, ki vár,
S abban a gyűrött rossz ballonban is megkíván.
Ugye lehetek én?
Audrey Hepburn íme! Önnek régi híve,
Ám, ha érdemes, azt mondom várni jó.
Telve érzelmekkel, így a Gregory Peck-kel
Elmarad az a római pankráció.
Kabaré lesz az életed, ha a te Lizád együtt él veled,
Hisz egyedül ő a belevaló.
Ugye lehetek én, az a nő, aki a koszlott ingeid
Beteszi majd a gépbe, hogy emberként kinézz.
Ugye lehetek én, kit a szádban lógó szivar nem zavar,
S hogy a csókod ízén nem érződik méz.
Ugye lehetek én?
A négy filmdíva most harcba száll,
Mert Columbo az eleve már nem Noszály.
Bár kócosabb és láthatóan göthösebb,
Mégis lényegesen összetettebb ötvözet.
Mert Ő nem egy dendi, nem egy senki naplopó,
Hisz ahogyan visszafordul és azt mondja, hogy "apropó".
Ő a kétértelmű gesztusával rád talál,
Hát az kimondottan szexuál!
Ugye lehetek én, az a nő, aki megóvja fegyvered,
Hogy csak oda lőj, hol vár több kombináció.
Ugye lehetek én, ki azt az utolsó szál rózsat kapja majd.
Válassz köztünk, hiszen kár itt bármi szó!
Ugye lehetek én, az a nő, aki itt most elnyerhető,
Aki egy támasz lesz mald életed delén.
Ugye lehetek én, aki főzhet, mshat, vasalhat terád,
Aki beosztja gázsid minden elsején.
Ugye lehetek én?
(Verebes István)
